Gyerekkoromban versenyszerűen úsztam, már egész kicsi – 5 éves – korom óta, az iskolákon kívüli időszakot leginkább medencékben töltöttem. Hogy emiatt hajlam, vagy egy egyszeri fertőzés félrekezelése okozta-e, igazából sosem derült ki, de kb 6-7 évesen rendszeresen fülgyulladással kezeltek, majd ez tetőződött arcüreg- illetve homloküreg-gyulladással is. Gyerekkorom élményeinek köszönhetően, azóta is, 45 évesen, rettegek a fül-orr-gégészektől.
Sajnos a hagyományos, vagy úgynevezett akadémiai orvoslás protokolljai szerint általában antibiotikumos kezeléseket kaptam, sőt egyszer még egy orrmandulaműtéten is átestem.
Genetikai ok – bármilyen ferdülés vagy torlasz – nem merült fel, és amikor épp csináltak tenyésztést, szinte mindig bakteriális eredetű volt a gyulladás, az már viszont sosem derült ki, hogy ez szövődmény-e vagy az eredeti okozója a betegségemnek.
Így éltem le az életem nagy részét, az úszásról, ami azóta is szenvedélyem, nem vagyok hajlandó lemondani, de minden évben kb. kétszer kiesik 1-2 hónap, általában tavasszal és a tél elején, amikor kezelésre szorulok. Ha néha-néha megúsztam csak évi eggyel, már boldog voltam.
Sajnos egyre ritkábban és egyre kevesebb féle antibiotikumra irrezisztens az a kórokozó, ami – vélhetően – rendszeresen visszatér. Ezért nagyjából mostanra az antibiotikumok tesztnyuszijának érzem magam. Amellett, hogy így, közel az ötvenhez, bélrendszeri problémáim is kezdtek felmerülni, nem az orvosaim, hanem az állatorvosom világosított fel, hogy életveszélyes oroszrulettet játszanak a szervezetemmel, ugyanis egyszer kerül be egy komolyabb baktérium, ami még komolyabb tüneteket okoz, vagy akár a szervezetem okoz más gondot, és már nem lesz antibiotikum, amivel ki tudják irtani.
Ezen a ponton egy kicsit megijedtem. Az állatorvosom ajánlotta a VitaHelpet, hogy ők egészen másik irányból közelítik meg a problémát, és próbálják az okokat feltárni, azokat megszüntetni. Annyira féltem, hogy másnap fel is kerestem őket. Egy szűrővizsgálaton vettem részt, kaptam ezt-azt, hogy mind a betegségem, mind a kezelésük által okozott károkat enyhítsük, és egy kezeléssorozatot ajánlottak, amire kúraszerűen volt javasolt járnom.
Belevágtam. Mindent beszedtem, mindent úgy csináltam, ahogy mondták, elmentem kontrollvizsgálatra 3 hónappal később, ahol az értékeim messze jobbak voltak mint az első alkalommal, és nem mellesleg, éreztem is, hogy jobban vagyok, a bélproblémáim például kb. az első hónapban rendeződtek.
A kezelésekre igyekeztem kúraszerűen járni és nem elfelejteni… Az egyik, a papimiterápia az elején, amikor a gyulladás még fennállt, szinte elviselhetetlen volt, de fogat összeszorítva végigcsináltam, mert fül-orr-gégészt az életben többet látni sem szeretnék. Viszont azt kell, hogy mondjam, megéri, mert már az első kezelés után könnyebbnek éreztem az egész fejemet. A másik kezelés a vitatec, amit már csak azért is javaslok mindenkinek, mert egy óra tömény pihenés, olyan rezgéseket kapok, amik egyszerűen levisznek alfába, és talán csecsemő korom óta nem aludtam olyen jókat, mint ott.
Rendszeresen van nálam és otthon bekeverve is az ún. regulatos orrspray, ami igazából egy gyorssegély, de – most már, hogy hozzászoktam a borzalmas érzéshez – kifejezetten megelőzésre is használom napi szinten. Ezt a Regulatot iszom is naponta, mert a beleimnek is jót tesz és energizál, egyszerűen jobban érzem magam tőle.
1,5 éve voltam a VitaHelpben, azóta két kúrát végeztem el a kezelésekből is, és ami szintén fantasztikus, hogy a kolléganőik nem engedik elfelejteni, hogy bizony újra eljött az ideje a kúra megkezdésének, mielőtt megkezdődne az arcüreggyulladásom „szezonja” (ezért is jutott eszembe ezt megírni, mert nagyon hálás vagyok nekik ezért). Szóval 1,5 éve nem jelentkeztek a korábban évente kb. kétszer előforduló tüneteim, uszodába rendszeresen járok, és így szezonális kihagyásaim sincsenek. Antibiotikumot pedig 1,5 éve nem szedek, és remélem ezután soha többé nem is kell!
B. Bíborka (45)
(A kép illusztráció)
