“Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.”
… kezdődik Petőfi ismert verse, melyet akár hívhatnánk a különböző kórokozók himnuszának is. Az ősz ugyanis sokunknak, főleg a gyerekeknek, nem feltétlenül csak a szép, olykor borongós időről szól, hanem a náthaszezonról is, amely kitart egészen tavasz kezdetéig is.
De miért is van ez így?
“Gyere be, mert megfázol!” – hangzik a szülői intelem, melynek van valóságalapja, de ha a gyerkőcök tisztában lennének azzal, hogy ez csak részigazság, akkor szép vitákat kezdeményezhetnének.
Tudjuk-e, mi az a megfázás?
Tudjuk: ha hideg van megfázunk. Ám a hideg ebben az esetben csak elindítja a folyamatot, amelyért valójában elsősorban vírusok felelnek, a hideg levegő csupán fogékonyabbá tesz minket arra, hogy ezek a kórokozók a szervezetünkbe kerüljenek.
Amint megszűnt a hideg, szervezetünk azonnal váladéktermelésbe kezd, hogy védje a nyálkahártyát, és persze az egész szervezetünket. Ha ez a reakció időben elindult, akkor valószínűleg sikeres lesz a folyamat, és nem fázunk, de ha túlságosan hagytuk magunkat lehűlni, előfordulhat, hogy már a fehérvérsejtjeinkre is szükség lesz a védekezésben. Ettől kezdve a megfázásból a fertőzéses betegségek felé tolódnak el a folyamatok, hiszen számos akadállyal próbál szervezetünk védekezni optimális körülmények között. Ez persze csak akkor igaz, ha immunrendszerünk megfelelő állapotban van, és nem szenvedünk tápanyaghiánytól sem.
Miért mindig az ősszel van baj?
Talán az egyik triviális ok az, hogy túl vagyunk egy nyáron, amikor hozzászoktunk a könnyű, lenge ruhadarabok viseléséhez. A legtöbben szeretnének még ősszel is nyáriasan öltözködni. Nem számolunk azonban a következményekkel, melyekből valamiért sosem tanulunk.
A másik ok az oktatásban keresendő. Az óvodás és iskoláskorú gyerekek, akik egész nyáron más-más helyeken és közösségekben töltöttek pár hetet, hirtelen összekerülnek újra. Ilyenkor mindenki hozza a saját baciját, vírusát, melyet aztán át is adnak egymásnak, és persze haza is viszik. Amíg körbe nem ér mindenféle kórokozó a közösség valamennyi tagján, addig általában a fél osztály/csoport és családjaik esnek át a betegségen. Ezt a “láncreakciót” persze megfelelő felkészítés mellett meg lehetne előzni, de sajnos ez még mindig kevésbé jellemző ránk.
Aztán mire a család kiheveri a betegséget, már a nyakunkon a következő nagy influenzaszezon, majd a tavasz.
Meg kell említenünk a külső körülményeket is, ugyanis a nyirkos, párás nem túl hideg levegő nagyon is kedvez a levegőben terjedő kórokozóknak, és majdhogynem ideális közeg a terjedéshez.
Bár ez régen is így volt, de valahogy mégsem betegedtünk meg ennyire…
Nem szeretem a “régen minden jobb volt” típusú nyavalygást, mert csak részben igaz. Sok minden jobb volt régen, de a világ változik, és ez visz minket előre. Lehet, hogy a sok krónikus betegséget, sok allergiát (és még sorolhatnánk a modernkori betegségek sorát) mi generáltuk magunknak, azonban sok mindentől megszabadultunk, és nyilván nem gondoltunk arra, hogy ide jutunk.
Ellenben a nátha pont nem ilyen, hiszen eddig is volt, sőt, és ezután is lesz, mert “kihasználja” a gyengeségünket. Ma már nem kell rettegni egy tüdőgyulladástól, amely akár a nátha szövődményeként jelentkezhet, de nem is lehet félvállról venni, kezelni mindig kell.
Fontos, hogy ha meg is fáztunk, és állapotunk nem javul rövid időn belül, kérjük szakember segítségét, mert a hanyagságért könnyen nagy árat fizethetünk.
