Ma reggel olvastam az egyik vezető online újság Facebook-posztjai között egy cikket, amelyet a következő kis sorral ajánlott az olvasóinak:
“Lakhatásra és gyógyszerre sem futja…”
Azért akadtam fenn rajta, mert hűen tükrözi az ellenkezőjét annak, amit el szeretnék érni. A cikk egyébként a csökkenő szociális ellátásokról szólt Magyarországon, számos borzasztó sorsú honfitársunk konkrét megélhetése az állami segély és támogatás. Ez önmagában is tarthatatlan helyzet, és az a világ, ami itt van körülöttünk.

Ez a társadalmi réteg a legbetegebb, ezt tudjuk, hiszen számos kutatás bizonyította.
A következő kérdések merültek fel bennem:

• Miért a gyógyszer a legkardinálisabb?
• Tragédia, hogy nem jut gyógyszerre?
• Nem kellene ezeket az embereket megtanítani arra, hogyan élhetnének esetleg gyógyszer nélkül?
• Ahelyett, hogy tanítunk, miért jobb gyógyszerekkel tömni?

Számos más, ehhez hasonló kérdés és gondolat kavarog a fejemben ezzel kapcsolatban. Én is tudom, hogy gyógyszerrel tömni a lakosságot nagy üzlet. Gyógyszer-e a gyógyszer ha nem gyógyít? Hiszen például a vérnyomáscsökkentők, inzulinok (és ez nem igaz az I-es típusú diabéteszesekre!), sztatinok, és sorolhatnánk tovább, hivatalosan mind gyógyszerek, de valóban azok lennének? Ékes anyanyelvünk ebből a szempontból beszédes: “gyógy-szer”: egy szer, ami meggyógyít. Ha így nézzük gyógy-szer lehetne a D-vitamin, a C-vitamin, a cink, a króm vagy akár a glükozamin, az MSM, a tömjén, és a listát hosszan lehetne folytatni, de ezek valójában nem gyógyszerek, csak “gyógy-szerek”.
Ellenben gyógyszer az a vérnyomáscsökkentő, amit ha elhagyunk, akár azonnal visszatérhetnek a tüneteink, tehát nem gyógyított meg minket. Termszetesen számos valódi gyógyszer is van a gyógyszertárban, de ezek igen jelentős része csak ideig-óráig kell. És amikor szükséges, akkor ezek valóban jó eszközök lehetnek például egy fertőzéssel szemben, sőt, ha tudunk hormont pótolni például egy genetikai betegség kapcsán, akkor az az illetőnek maga lehet az élet, de szerencsére ez a világ, és főleg Magyarország egy igen kis csoportjára igaz.
Ellenben kilószámra esszük a fájdalomcsillapítókat, a nátha elleni gyógyszereket, és még lehetne sorolni a feleslegesen elfogyasztott vegyületkeverékek igen hosszú listáját. 
Nagyon sok olyan népi gyógymód van, amelyek évszázadokon át segítettek teljesen természetes összetevőkkel, hiszen 150 évvel ezelőtt sem voltak még gyógyszerek, ennek ellenére a várható élettartam nemigen változott.
Miért nincs idő és energia arra, hogy megmutassuk az utat az egészségesebb táplálkozás és élet felé? Mindenki azt gondolhatja, hogy milyen drága és luxus dolog egészségesen enni, és sok esetben még igazság is van benne, de ilyenkor muszáj elgondolkodni, hogy jó-e ez így!
Hogy lehet egy agyonfinomított édesség, keksz vagy bármi olcsóbb mint egy friss, éppen a földből kihúzott, levágott, kimetszett, stb. zöldség vagy gyümölcs? És a valóság az, hogy sajnos ez nagyon is igaz.
Ezért vagyunk egyre betegebbek, élünk rövidebb ideig, és azt is egyre rosszabb életminőséggel. És ezen a gyógyszerek sem tudnak segíteni…
 
Senkit nem bátorítok arra, hogy magától elhagyjon bármilyen készítményt, amit rendszeresen szed, mert annak következményei igen súlyosak is lehetnek!
Véleményem nem egy konkrét esetről szól, hanem a gyakorlatból megélt tapasztalatok keveréke.