„Egy alattomos fertőzés döntött le a lábamról. Folyamatosan fáradtnak éreztem magam, de nem jelentkeztek egyéb azonosítható tüneteim. Elmentem a háziorvoshoz, aki vérszegénységre gyanakodott. Kért egy laborvizsgálatot, de mivel az értékek teljesen jók lettek, utamra engedett azzal, hogy figyeljek az étkezésemre és mozogjak többet. Így hát próbáltam továbbra is ellátni a munkámat, tenni a mindennapi dolgaimat, miközben egyre többet aludtam, de a helyzet egyre csak romlott. Pár héttel később összeestem, így már dolgozni se tudtam. Ekkor döntöttem úgy, hogy elmegyek a VitaHelpbe egy újabb laborvizsgálatra, ahol egyben, vérvétel nélkül komplexen nézik a hagyományosnál sokkal részletesebb laborértékeket. Ott megállapították, hogy egy vírusfertőzés vált krónikussá, és előírták a terápiát: pihenés, immunerősítés és roborálás, a többi a szervezetem dolga. Ismét felkerestem a háziorvosomat, mert a betegszabadságomat kellett igazolnia. Ő az általa kért hagyományos labor eredményeit változatlanul jónak találta, de mivel ő is megijedt az állapotomtól, újabb vizsgálatokat írt elő. Ezzel elkezdődött egy hosszú procedúra, ami a legyengült állapotomban nagyon megterhelőnek bizonyult számomra.  Az orvosom lelkiismeretesen járt el, értékeltem, hogy biztosra akar menni. Innen jött a feketeleves. A laborra órákat kellett várni, az időpontok összecsúsztak, kezdődött az ide-oda rohangálás. Többnyire feleslegesen. „Jöjjön vissza, még nincs kész a lelete, nem tudjuk hová szól a beutalója, nem tudjuk hol az orvos, menjen vissza a leletért a másik osztályra, jöjjön vissza délután…”
A végkövetkeztetés pedig ugyanaz, mint korábban: egyen és mozogjon többet. Addigra már csak pár percet bírtam ki lábon, és pár falatnál többet nem tudtam enni. Mégis hogyan? Talán ez nem normális 21 évesen. Betegszabadságot arra a hétre kaptam, ami pihenés helyett a rohangálással telt. Ekkor visszamentem a VitaHelpbe egy teljeskörű vizsgálatra, hiszen az állapotom csak romlott. A vizsgálatok igazolták az eredeti megállapítást, és a fertőzést is sikerült azonosítani. Azóta szigorúan betartom a javallatokat, melyeket kiegészítettek további roboráló készítményekkel is. Ezekre azért volt szükség, mert a pihenés helyett az utóbbi időben tovább fárasztottam a szervezetemet. Azóta szépen javul az állapotom, ha a teljesen felesleges orvosi tortúrát kihagyom, már valószínűleg el is felejthettem volna ezt az egészet. Az orvosok és a többi kórházi dolgozó mind kedves és lelkiismeretes volt, de tapasztalatom szerint a rendszerben olyan nagy káosz uralkodik, hogy zsákutcába került a gyógyításom folyamata…”