Úgy látszik, a lányaim kezdenek kamaszodni…(?!) Két éve még boldogan ugráltak üvöltve a szalmabálákon a Nutra-táborban, most meg azt mesélik, a legnagyobb élményük az volt, amikor az erdőben lovas meditáción vettek részt, és hosszú percekig csak csendben hallgatták az erdő hangjait! 

Ez a tábor a 10 év feletti lányoknak szól, és az elbeszéléseik alapján ez tényleg nagyon más volt, mint a „sima” Nutra Táborok. Itt most csak róluk és a lovakról szólt az egy hét. Az első napon mindenki választhatott magának egy saját lovat, akiről egész héten át neki kellett gondoskodnia: etetni, itatni, ellátni, ehhez bőven kaptak a lányok elméleti tudást is az előadásokon. Megtudhattak többet a takarmányozásról: már nemcsak úgy odaadták a kaját a lovaknak, már azt is tudták, hogy miért pont azt adják, miért pont az a keverék kell nekik.  Megtanulták, hogyan kell vezetni a lovakat kifelé és befelé a karámokból/istállóból, itt már fokozott, „nagylányos” figyelemmel kellett lenniük a biztonsági szabályokra. Megismerték az alapfelszereléseket, megtanulták a „jármódokat” (most hallottam először ezt a szót…), üléseket és „patanyomfigurákat”. Az egyik lovon Adri bemutatta a lovak testrészeit és testtájait, ezekről egyébként mind-mind kaptak jegyzeteket is, amelyeket haza is hoztak és minden este még tanulmányozták és lelkesen magyaráztak 🙂 A legjobban viszont nekem (és hát nekik is) az tetszett, amikor mentálisan „kapcsolódni” kellett a lovukkal. Tisztára Avatar! A lányoktól tudtam meg, hogy a lovak a ménesben kommunikálnak egymással, és a lovasoknak ezt a kommunikációt érteniük és alkalmazniuk kell! Péntek este pedig szipogva panaszolták, hogy másnap már nem kell reggeltől gondoskosniuk a lovacskáikról… 🙁

Szóval az van, hogy szerintem ők egész nyárra maradtak volna még, befeküdtek volna a saját lovuk mellé a boxba, és egyszerűen eggyé váltak volna velük 🙂 
Ez megint életre szóló élmény volt nekik, természetesen a nyár végi PRO táborban is bérelt helyük van… 🙂 

Egy 10 és egy 12 éves rutinos táborlakó lány anyukája