Az álmatlanság mint tünet, többféle betegséghez társulhat. Az alvással kapcsolatos panaszok általában klinikai tünetegyüttesek részei, az önálló alvászavarok ritkábbak. Megkülönböztetjük az elalvás, az átalvás és az ébredés zavarait.
Fentiek közül az elalvás zavara a leggyakoribb. Hátterében sokszor feszültség, stresszel teli időszak áll, és kezelésére gyakran elég valamilyen természetes, gyógynövény alapú altató rövid ideig tartó alkalmazása, illetve a feszültség oldódásával párhuzamosan vagy spontán is oldódhat.
Átalvási zavar esetén a probléma hátterében bizonyos biológiai tényezők állhatnak, esetleg valamilyen testi betegség miatt az alvás ciklusa felborul.
A korai ébredést szintén több tényező okozhatja, közöttük a depresszió. Időskorban is gyakran előfordul.
Az inszomniát csoportosíthatjuk aszerint is, hogy milyen régóta áll fenn. Eszerint megkülönböztetünk átmeneti álmatlanságot, mely néhány alkalommal, stresszel teli időszakban, vagy időzónák átlépésekor (jetlag), fokozott koffein-, teofillin-fogyasztás, rossz alváshigiénés szokások fennállásakor jelentkezik.
Rövid távú az inszomnia, ha néhány hétig tart, és krónikus álmatlanságról beszélünk, ha az alvászavar több mint 3 hónapja fennáll.
Az álmatlanság előfordulása
Az emberek körülbelül 8-30%-át érinti az álmatlanság, idősebb korban az inszomnia előfordulási gyakorisága ennek többszöröse. Álmatlanság nőknél gyakrabban lép fel. Felmérések szerint azonban az álmatlanságban szenvedők alacsony hányada fordul problémájával orvoshoz.
Az álmatlanság okai
Az álmatlanság hátterében megváltozott bioritmus (jet-lag, éjszaki műszak), stressz, rossz étkezési szokások, túlzott koffein-, teofillin-, alkoholfogyasztás egyaránt állhatnak.
Az inszomnia megjelenése több pszichiátriai kórkép fellépésének – mint a depresszió, pszichózis, szorongásos kórképek – lehet bevezető tünete, illetve gyakran okozzák olyan szervi betegségek, melyek tünetei nehezítik vagy megakadályozzák az elalvást vagy hátrányosan befolyásolják az alvás folyamatát (hormonális problémák, idegrendszeri betegségek, asztma, allergia, vérkeringési problémák, mozgásszervi panaszok, vagy fájdalom-szindróma).
Az alvás folyamata központi idegrendszeri megbetegedésekben, mint a Parkinson-kór és a demencia (szellemi hanyatlás), illetve alvási apnoe és a nyugtalanláb-szindróma esetén is károsodhat. Álmatlanságot okozhatnak bizonyos gyógyszerek (szteroidok, légzésjavítók).
Az álmatlanság tünetei
Az álmatlanság tünetei között szerepel az elalvási nehézség, gyakori vagy korai felébredés, illetve a következményes napközbeni fáradtság, koncentrálási nehézség, kimerültség, rossz hangulat, ingerlékenység.
Az álmatlanság diagnózisa
Az alvászavar diagnózisa speciálisan erre a célra létrehozott alváscentrumokban történhet. A diagnózis felállítása során fontos az alvási szokások alapos vizsgálata. Ebben segítenek az alvásnaplók, melyben a beteg rögzíti alvásának körülményeit, jellegét. Egyes esetekben szükséges lehet az alvás megfigyelésére, mely poliszomnográfia segítségével történhet. A háttérben álló esetleges pszichológiai tényezők feltárásában pszichológus, pszichiáter segítsége is szükséges lehet.
Az álmatlanság terápiája
A lehetséges terápiás módok között az alváshigiénés- és életmód-tanácsadás mellett gyakran különböző pszichoterápiás módszerek (pszichodinamikus pszichoterápia, kognitív viselkedésterápia, relaxáció, autogén tréning, hipnózis) is szerepelnek. További lehetőségek a biofeedback, a kronoterápia, a fényterápia, az alvásmegvonással történő kezelés, egyéb stresszcsökkentő kezelések, illetve hosszútávon hatásos lehet még a pszichológiai kezelés és/vagy a kineziológia.
Fontos, hogy az altatók alkalmazása – ha egyáltalán szükséges – lehetőség szerint minél rövidebb ideig tartson, mivel az altatók krónikus használata maga is alvászavarhoz vezethet. A krónikus altatószedés hozzászokást és függőséget okozhat, így az alkalmazott gyógyszer adagjának növelése válik szükségessé.