Szeptember 21: ma van az Alzheimer világnapja.

Szeptember 21: ma van az Alzheimer világnapja. Talán erről a kórról már mindenki hallott valamit, ha mást nem is, akkor viccet biztosan. Holott ez a betegség egyáltalán nem vicces, sőt kifejezetten nehéz megélni a család és a barátok számára azt a tényt, hogy közeli hozzátartozónk, régi ismerősünk, barátunk először csak néha nem ismer meg minket, később viszont egyáltalán nem.

A betegség nevét a német Alois Alzheimerről kapta, aki ideggyógyászként 1907-ben elsőként írta le a betegség jellemzőit.

Az Alzheimer-kór a maga felfedezése idejében kifejezetten ritka betegségnek számított. Mára azonban egyáltalán nem olyan ritka, vannak olyan vészjósló jövőképek, hogy – ha nem változunk vagy változtatunk – akkor a lakosság akár 20%-t is érintheti (nem is annyira) idős korára.

Fontos, hogy az Alzheimer-kórt ne keverjük a valamelyest normális időskori emlékezet kiesésekkel, vagy a lassuló gondolkodással.

Az Alzheimer-kór ma már a 40-es éveinkben sem ritka, és jellemzően egy nem visszafordítható folyamatnak tartják a neurológusok. 

Vannak azonban olyanok, mint pl. prof. Dale Bredesen és kollégái, akik másképpen tekintenek az Alzheimer-kórra (és a kognitív tudatzavarokra). Szemléletük szerint ezek olyan életmóddal és életvitellel összefüggő kórképek, amelyeknek valóban van genetikai alapjuk, de az, hogy egy egyénnél kialakul-e, és ha igen, milyen súlyossággal, az igenis az életvitel, a táplálkozás és a mozgás mennyiségének és minőségének a függvénye.

Sőt! Szerintük, ha nem is teljesen gyógyítható, de jelentősen javítható az egyén állapota, amennyiben a beteg hajlandó az étkezésén, a napi rutinján, stb. változtatni. Dr. Bredesen szerint több (5+1) kategóriába sorolhatóak az ilyen betegek, és ha mindegyik beteg a megfelelő kivizsgálás (és besorolás) után a neki megfelelő terápiát kapja, igen jó eséllyel javítható az állapota. 

A legtöbb esetben nem csak úgy „berobban”, hanem szépen lassan, mint egy inda, bekúszik a páciens életébe, és egyre több területen akadályozza, gátolja vagy zavarja, mígnem egyszer már olyan mértékben belenövi magát az életébe, hogy átveszi az irányítást felette. Sajnos a legtöbben nem figyelnek az apró jelekre, és túl későn kérnek segítséget, amikor már a megoldás is sokkal bonyolultabb, és természetesen a várva várt eredmény is keményebb munka lesz, ami csak hosszabb idő elteltével hozza meg gyümölcsét.

A nyugati orvoslás évek, évtizedek óta próbál valamilyen gyógyszeres megoldást találni a problémára, igen kevés (tulajdonképpen nulla) sikerrel. Ennek alapvetően az az oka, hogy maga a betegség sem egy okra vezethető vissza. Egy konferencián dr. Bredesen úgy szemléltette, hogy úgy kell ezt elképzelni, mint egy ementáli sajtot, amelyet ha leöntünk vízzel, számos helyen átfolyik rajta a víz. Ahhoz, hogy ezt a vizet a sajt tetején tartsuk, minden lyukat be kell tömni, nem elég csak egy helyen. Szerinte ezért nem hatásosak a gyógyszeres kísérletek, mert azok – jellegükből fakadóan – nem tudnak több (sok, akár 6-10 is lehet egyszerre) területre párhuzamosan hatni. 

Dr. Bredesen ennek megfelelően kidolgozott egy protokollt az Egyesült Államokban, amely ezt a filozófiát integrálja a gyógyításban. Életmódra, tápanyagbevitelre és mozgásra koncentrál gyógyszer helyett. A siker a legtöbb esetben – idővel – érkezik is.

A VitaHelp filozófiája is sok tekintetben hasonlít dr. Bredesenéhez, hiszen a mikro- és makrotápanyagok bevitele, szintje és az életmód, a stresszkezelés mind-mind témája szűrővizsgálatainknak és a konzultációknak. 

Kialakult betegség esetén pedig a támogató terápiában tudunk szakértő támogatást adni a betegnek és a hozzátartozóknak is.

Ma van az Alzheimer-kór világnapja – öleljük meg szerettünket! Még akkor is, ha ő jelenleg nem is tudja, hogy kik is vagyunk mi valójában.