Először azt hittem megfázás, mert az elmúlt napokban olyan szeszélyes volt az időjárás, de szembesülnöm kellett vele, hogy ez nem az, hanem valószínűleg a kisbabámon is átfutó vírusos torokgyulladás. Ő a 9 hónapjával megúszta egy egyéjszakás kalanddal: magas láz és száraz köhögés, a torka piros de a kedve másnaptól már jó. Én bezzeg harmadnaptól állni alig bírtam a lábamon, tüsszögtem, tele volt az arc- és homloküregem, a torkom is megfájdult és borzasztó köhögőrohamok törtek rám. Antibiotikum szóba sem jöhetett, szoptatok. Próbálkoztam mindenféle gyógyszertári szerrel, vitaminokkal de a harmadik napon is az állapotom inkább egyre romlott mint javult volna. Egy aktív, perpetuum mobile kisbaba mellett „igazán egyszerű” betegnek lenni… Amikor már szinte sírtam az idegességtől, fáradtságtól és fájdalmaktól, hogy nem bírom tovább, nem tudok helytállni, akkor javasolta egy barátnőm a VitaHelpet. Először ellenkeztem, nincs nekem időm ilyenekre, hacsak csodát nem tesznek, akkor hagyjon békén még ezzel is. Azt ígérte, szinte csodát tesznek. Szégyellem magam, és ezzel a pár sorral is próbálok tőlük bocsánatot kérni, mert ingerülten, teljes szkeptikussággal hívtam fel őket, nemes egyszerűséggel így: „Dögrováson vagyok, azt ígérte egy ismerősöm, maguk csodát tudnak tenni. Van rá egy órájuk, mert nekem több időm nincs.” A telefon túloldalán a hölgy teljesen nyugodtan és kedvesen kérte, hogy a dögrovás részt osszam meg vele és megmondja, tudnak-e valóban csodát tenni. Visszahívtak és a szakmai vezetőjükkel történt egyeztetés után az ún. Vitális Tér Terápiát ajánlották, azt mondták, már egy kezelés után jobban fogom érezni magam. Hahaha – gondoltam magamban. Rosszul. Duzzogva átestem a kezelésen, nem mellesleg egy órát olyan jó mély alfában tudtam pihennni közben, mint hónapok óta egyszer sem… És már délután egy 10-es skálán 7-esre javult a közérzetem, másnapra pedig szelelt az orrom, kaptam levegőt, a köhögésem minimalizálódott és minden izomfájdalmam elmúlt. Nem hittem el. Egy óra alatt szinte tényleg csodát tett velem a kezelés, azért is írom ezt a pár sort Önöknek, hátha az akkori vírus által vállalhatatlanná vált stílusom ellenére is beengednek majd még egy kezelésre… 🙂 Természetesen írásom abszolút osztható 🙂 Köszönöm a segítségüket! 

(Adrienn, 41)

Képünk illusztráció.