Nem tudom, melyik szülő hogy van ezzel, én minden évben rettegve várom az iskolai kicsengetést, ugyanis 11 vakációs hetet kell megtöltenem a 8 és 10 éves lányaim számára tartalommal… Sajnos ennyi szabadságom összesen sincs, maradnak a nagymamák, illetve a táborok.
Az eddigiekkel az volt a gond, hogy az első 1-2 napot még tulajdonképpen élvezték is, aztán ahogy teltek a napok, minden “uncsi” lett. Plusz: délután fél 4-kor már hozták vissza őket, ha 4-ig nem mentünk értük, volt szájhúzás dögivel… Mindenkinek gyomorgörcs, és hát az anyagi terheket most ne is taglaljam… Félreértés ne essék: ha JÓ a tábor, élvezik a gyerekek, fizetek szívesen, mert tudom, hogy van értelme.
Itt jött a képbe a Nutra Farm tábora, amin ebben az évben sajnos csak két turnuson tudtunk részt venni, de jövőre tutira kiköltöztetem a lányaimat az összesre!
Dióhéjban: minden reggel 8-kor a vicces Imre “bácsi” várt minket az “átadóponton”, a Kongresszusi Központ parkolójában. Itt beszálltak a gyerekek egy “transzformer” kisbuszba, és irány a Farm! Kb. 40 perces út után meg is érkeztek, ahol várt rájuk a mennyország (túlzás nélkül!), illetve 11 ló (most már Pihével együtt 12 🙂 – a neveiket a lányok már az első nap kívülről tudták), 4 kutya, 3 cica, 2 nyúl, 2 papagáj, valamint az emberek 🙂 (Adri, Petra, Robi “bácsi”), akik körbevezették az újoncokat a hatalmas területen: megnézték a lovak játszóterét az erdőben, az ugratópályát, a lovak boxait, a nyúlketrecet, a szénabálákat, stb., és onnantól kezdve már ők is ügyesen eligazodtak a területen. Innentől kezdve bőséges programkínálat fárasztotta őket a fél 5-ös hazaindulásig: napi háromszori étkezés (finom volt!!!), lóápolás, nyúletetés, kutyasimogatás, kézműveskedés, lovaglás, ismeretterjesztő foglalkozások, színdarabírás, majd előadás az utolsó napon, bálán ugrálás, futkározás, macska karmából pocokmentés, szarvasbogárgyűjtés, kincskeresés, játék kifulladásig.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy csak az első nap volt fél 5-kor a hazaindulás… Volt, hogy csak 6-kor tudták őket beimádkozni a furgonba, ugyanis a gyerekek nem igazán akartak hazajönni, mert imádták a tábort az első perctől az utolsóig, egy másodpercre nem hiányzott nekik se tévé, se telefon, se tablet… Fantasztikusan jó érzés volt hallgatni nap mint nap az egymás szavába vágó élménybeszámolókat, tudni, hogy jó kezekben vannak, új barátokat szereztek, és ki tudja, milyen életre szóló élményeket kaptak ezzel, hogy ezalatt a két hét alatt megtanulták a természettel való együttélés, és az állatokkal, erdővel, növényekkel való bánásmód alapjait.
Hatalmas köszönet illeti a tábor vezetőit, Adrit, Petrát, Robi “bácsit”, Imre “bácsit” és Atit, a “varázslót”, akik 150%-ot nyújtottak a gyerekeinknek, és akik valóban értik és érzik, hogy az övék a jövő: ha most elvetjük a magokat, pár év és kihajt a termés: több tucat fiatal, tudatos felnőttel lesz gazdagabb a világ!
