Kezdetben minden úgy indult, ahogy a korábbi szeptemberek alatt, de most valami homokszem került a gépezetbe. Anyai megérzéseim eddig mindig beigazolódtak, így biztos vagyok benne, hogy ezúttal sem tévedek… Óvom, figyelem gyermekem sok éven át, de ezúttal már néhány héttel a tanévkezdés után magába forduló lett, és olyan szokásokat vett fel, melyek cseppet sem megnyugtatóak.

A miértekre keresve a választ az internetet böngésztem. A slágertéma az volt, hogyan legyen stressz- és szorongás mentes iskolásunk számára a tanulás, de számtalan módszert találtam a feszültségoldásra is. Ember legyen a talpán, akinek a sok lehetőség közül sikerül kiválasztania azt, ami a legjobban passzolhat gyermeke problémájára. Mivel az olvasottak alapján diagnosztizálásra nem vetemedtem, attól pedig végképp tartózkodom, hogy gyermekemet otthon pszichoterápiás kísérletnek vessem alá, inkább szakemberhez fordultam. A hiteles és használható megoldást egy kedves ismerősömmel, Erikával való találkozásom adta, aki történetesen pszichológus.

Felvázoltam kislányom szorongásának legfőbb megnyilvánulásait, hogy például az ujjai állandóan sebesek, mivel a körmével kapirgálja a bőrt, vagy, hogy a korábban cserfes, vidám gyermek csöndes és szomorú lett. Felzaklatott, ahogyan felidéztem újra a teljes átalakulás-történetet.

Ekkor elhangzott Erika első intelme: nagyon fontos, hogy te semmiképpen se aggodalmaskodj azon, hogy hogyan fog teljesíteni gyermeked, elfogadja-e a közösség, meg tudja-e védeni magát, lesznek-e barátai… Ha ideges vagy attól, hogy nem találod a megfelelő megoldást a szorongásaira, a kicsi megérzi a félelmeidet, görcsösséged és akaratlanul is ő cipeli tovább. Pedig épp elég a saját problémája…

De akkor vajon mit tehetsz szülőként?

Legfőképp bízz benne! Szeresd őt, állj ki mellette és támogasd, így tudod megadni neki az érzelmi biztonságot. Megnyugtató beszélgetéseket kezdeményezz vele, és add meg neki a nyugodt környezetet. A családi otthon döntő befolyást gyakorol későbbi életére, fejlődésére, hogy sikeresen tudja venni az akadályokat.

De vajon az otthon nyugalmát meg tudja-e adni egy szorongó nő, aki naponta azzal a gondolattal küzd, hogy megadja-e gyermeke számára azt az időt és figyelmet, amire szüksége van?

Erikának erre a kérdésre is naprakész válasza volt: Fontos, hogy tervezd meg az időt, amit csak és kizárólag vele töltesz el. Téged is megnyugtat, ha van egy konkrét terved… A napirendjében legyenek biztos pontok, mondjuk egy anya-lánya beszélgetés vagy egy közös tevékenység, mint a kutyasétáltatás vagy a vacsora elkészítése. Fontos az is, hogy érezze, hiszünk képességeiben, tehetségében, az biztonságot ad számára. Érezze, hogy figyelünk rá, de ne faggassuk. Próbáljuk úgy alakítani a beszélgetésünket, hogy magától kezdjen el mesélni. Ha azt vesszük észre, hogy szorong, próbáljuk felderíteni, miről lehet szó. Kérdezzük meg, mi nyomja a lelkét. Sok gyerektől azt se kérdezik meg a szülei, hogy hogy van, hogyan telt a napja, mi történt vele az iskolában. Pedig gyakran az is sokat segít, ha mesélhet, kibeszélheti egy dolgozat történetét, vagy elpanaszolhatja, ha egy nagyobb fiú fellökte a szünetben. Beszéljük át vele, hogy a félelmei valósak-e. Ez a módszer a kisebb sérelmek feldolgozásában segíthet, és nem gyűlnek össze, hogy gátat képezzenek a kicsik lelkében. Érdemes a tanítóval is értekezni, hiszen ő tölti vele a legtöbb időt napközben. Azt se mulasszuk el, hogy magunkba néznünk, vajon reálisak-e az elvárásaink vele szemben, nem hajszoljuk-e bele a teljesítménykényszerbe.

A szakirodalom szerint akkor viszont erős szorongásra gyanakodhatunk, amikor gyermekünk viselkedése jelentősen megváltozik korábbi önmagához képest. Az aggódás annyira elhatalmasodhat rajta, hogy az már hatással lehet iskolai teljesítményére, pihenésére, de befolyásolhatja anyagcsere folyamatait is. A túlzott mértékű szorongás egészségkárosító hatású lehet, ráadásul a család mindennapi életére is kihat. Amikor azt olvastam a neten, hogy a jelenség összetettsége okán minden szorongó gyermeknél más és más háttértényező vezethet a szorongásos zavar megjelenéséhez, úgy éreztem, az okok megtalálása meghaladja a képességeimet. Mintha egy labirintusban keresném a kivezető utat, de fogalmam sincs, merre induljak.

Erika jó érzékkel újabb kapaszkodót adott: fontos, hogy a gyerek problémáját komolyan vegyük, de, ha nem boldogulunk gondjainak megértésével, bátran kérjük szakember segítségét. Ha egy pszichológus a szülővel átbeszéli a gyermek életének történetét a fogantatásától a jelenig, akkor kiderülhet olyan múltbeli esemény, mint például, amikor nevetségessé vált a többiek előtt a suliban, és ami miatt félelmet érez a felelések előtt. Sokszor elegendő, egy feltáró dialógus a szülő és a szakember között, ami után az otthoni beszélgetések eredményesek lesznek, és általuk minden visszakerülhet a régi kerékvágásba. De az esetek egy részében nem történik elmozdulás a gyermek kedélyállapotában. Ha úgy érzed, mentális megerősítésre lenne szüksége, egy pszichológus hatékony technikákkal segít a megoldás megtalálásában.

Pszichológusunk, Szamos Erika segít az iránymutatásban.