Egy örömteli levél, Pethe-Kiss Kata sorai bennünket is boldoggá tettek!
„Nagycsaládban nőttem fel. Szeretetben és törődésben. Szüleim nevelése tett azzá, aki ma vagyok és a testvéreim edzették humoromat. Gyerekkorom óta tudom, hogy én is nagy családot szeretnék, kellően őrült társsal és legalább három gyerekkel.
Öt éve megismerkedtem a kellően őrült társammal, négy éve összeházasodtunk és minden gondolkodás nélkül úgy döntöttünk jöhet az első baba. 8 év után abbahagytam a fogamzásgátló szedését és vártuk a csodát. Az első évben nem sikerült, de megnyugtattam magam statisztikákkal és az interneten terjedő történetekkel, miszerint ez normális. De azért minden hónapban aggódva, nem vártam azt a bizonyos napot és minden hónapban kicsit csalódtam és összetörtem.
Egy év hiába való próbálkozás után elmentünk orvoshoz és nagyon szerencsésnek mondhattuk magunkat, mert különféle vizsgálatok sora után kijelentették, hogy egészségesek vagyunk, nincs szervi elváltozás. Egyedül nálam volt gond a progeszteron szintemmel, amit némi étrend és életmódváltást követően sikerült normális szintre hoznom. Vagyis orvosilag, papíron semmi akadálya nem volt, hogy bővüljön a családunk.
Újabb egy év hasztalan próbálkozás után felmerült az inszemináció lehetősége, de valahogy minden porcikám tiltakozott az ellen, hogy a végre tökéletes hormonháztartásomat összezavarjam újra, mesterségesen. És egyszerűen képtelen voltam elfogadni, hogy nekem nem lehet természetes úton gyerekem. Mert az orvostudomány szerint lehet, akkor mégis mi az oka, hogy nem sikerül. Akaratlanul és megállíthatatlanul elindult egy belső önmarcangoló folyamat, hogy akkor mégis csak én vagyok a hibás, de képtelen vagyok megoldani a problémát.
Mindig újabb és újabb időpontokat tűztünk ki magunk elé, hogy ha eddig és eddig nem sikerül, akkor belevágunk… De valahogy nem ment. Csak maradt a belső őrlődés, mert mással ugye nem szívesen osztja meg az ember. Hogy ha annyira szeretnék gyereket, akkor miért nem teszek meg mindent érte, akár az inszeminációt is, vagy ha nem teszem meg akkor talán nem is szeretnék igazán gyereket?! Holott csak abban az egyben voltam biztos, hogy nincs szervi bajunk és természetes úton szeretnék gyereket.
Három és fél év után a kutyáim révén kerültem kapcsolatba a VitaHelp-el és Lehóczky Péterrel. Már az első találkozás során kiderült, hogy talán nem csak a kutyáinknak, de nekünk is tudnak segíteni. Mivel újabb határidőt adtunk magunknak úgy döntöttünk, hogy adunk egy esélyt nekik is, hiszen fájdalommentes és sokkal olcsóbb vizsgálatot kínáltak, mint az inszem. vagy lombik. ÉS…négy óra vizsgálat után végre valaki azt mondta nekem, hogy tudja mi az oka, miért nem jött össze eddig, miért nincs még gyerekünk. ÉS…nincs szükség drága, fájdalmas műtétekre, hanem elég, ha a nekem előírt természetes szereket beszedem. Szerintem még senki nem örült annyira, mit én aznap hazafelé, hiszen végre tudtam, hogy mi okozza a hibát és végre valaki megoldást kínált rá. Egy hónapig lelkiismeretesen szedtem a cseppeket és tablettákat majd kicsit félve mentem vissza december elején kontrollmérésre.
De felesleges volt aggódnom, mert az értékeim javultak, már-már jók voltak és a mindig higgadt és derűs Lehó azt mondta most már bármikor összejöhet a baba. Persze engem az elmúlt majd 4 év szkeptikussá tett, de azért tovább szedtem a nekem megfelelő méhpempőt, algát és egyéb szereket. Megbeszéltük, hogy januárban újra találkozunk egy kontrollmérésen.
Közben megismerkedtem Horváthné Ágival is, a VitaHelp kineziológusával, aki a lelkemben próbált rendet teremteni. Az első alkalom olyan mélyen felkavart, hogy még a mai napig eszembe jutnak szavai. Egyszerű, triviális dolgok, amikre nem gondolunk, vagy magunknak sem merünk bevallani, hangosan kimondani, saját kételyeinket pedig végképp nincs erőnk. Hihetetlen hogy egy hónap alatt mennyi erőt kaptam tőle, és hogy segített egy tisztább énképet kialakítani bennem.
Talán nem árulok el nagy titkot, de a januári kontrollra már nem került sor. Már csak a félszeg örömömmel és meglepődésemmel mentem Lehóhoz és Ágihoz, hogy elmondjam: számomra hihetetlen, de sikerült és négy év hiábavaló próbálkozás után SZEPTEMBERBEN ANYA LESZEK.
Mérhetetlen hálával tartozom nekik, hogy hittek az elméletemben és bennem! Lehónak, hogy rájött mi hibádzik a szervezetemben és Áginak, aki újraépítette a lelkem és az önbizalmam.
Köszönöm!”

Pethe Kiss Kata történetének folytatása – Kisbálna Kata

2014.július
„Nagyon szerencsés vagyok mert azt hiszem könnyű terhességem van. Teljesen komplikáció mentes. Minden értékem rendben volt és van, nem is tudom, hol kopogjam le. Egyedül a vérszegénységem miatt kell vasat szedni, de ennyi. Pethe-Kiss Zaránd Félix is nagyon szépen fejlődik. A legutóbbi mérésen már több mint 1,5 kiló volt és a 24. hét óta be van fordulva rajtra készen, így bizakodhatok egy gyors szülésben. – Terhesen mikbe nem kapaszkodik az ember!? 🙂 – A kutyáknak köszönhetően én sem híztam el annyira a kezdő súlyomhoz képest, most járok +8 kilónál. Persze nőként ezt én sokkal nehezebben viselem és kisbálnának érzem magam, de a lényeg hogy ő jól van és egészséges és iszonyat mozgékony, bár ilyen génekkel mit is vártunk!? Múlt hétvégén a legnagyobb melegben – mikor máskor – megpróbáltunk 5 kutyával fotózni. Bár Pepe életem szerelme, de értelmet 20 tappancs ad neki és az a két kis talp amit gyakran érzek a gyomorszájamban 🙂 Tegnap voltunk 33 hetes ultrahangon és szerencsére teljesen egészséges, 2100 g a korának megfelelő méretekkel.”